Kalmár Zoltán kifogásolta, hogy a Romániai Magyar Szóban Drakuláról írtak, nem éppen odaillő kifejezéseket használtak, amikor sokkal nagyobb problémák vannak. A lap nem részletezte a sepsiszentgyörgyi csendőrlátogatás fejleményeit, hogy Korond után rutinlátogatássá kozmetikált megfélemlítő hadjárattal fogva tartottak több fiatal magyart. Az Allgemeine Deutsche Zeitung két utóbbi, Der Punkt című mellékletében, Meinolf Arens és Daniel Bein tollából a következő tanulmány jelent meg: "Ungarisch ist die Sprache des Teufels. Die katolische Kirche in Rumanien zwischen Religion und Nationalismus" (lesz harmadik folytatása is). Magyarul: "A magyar nyelv az ördög nyelve. A romániai katolikus egyház a vallás és a nacionalizmus között." A tartalmas cikksorozat a moldvai csángók vergődését tárta fel. /Kalmár Zoltán: Gondolatok egy veszélyes karó ügyében... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ A Romániai Magyar Szó nevében Baranyai Péter azonnal válaszolt, kifejtve: "gondoljuk, a csúnya szavak éppúgy részei közös anyanyelvünknek, mint a költők által kifényesítettek." "A sepsiszentgyörgyi eseményekről többször tudósítottunk, hogy a kiskorúak szüleinek mit kell tenniük, azt döntsék el maguk." "Tervezzük, hogy a csángók helyzetéről cikksorozatban számolunk be...". /Baranyai Péter: Válasz az újság és az újságíró felelősségéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./
2003. április 29.
Ápr. 26-án Kolozsváron a moldvai csángó közösségek kutatásáról tartottak konferenciát. Meinolf Arens a Vatikán csángópolitikájáról rajzolt nem sok optimizmusra okot adó képet, Marius Diaconescu pedig a csángók román eredetét bizonyító úgynevezett Martinas-elméletet zúzta porrá. A németországi Meinolf Arens és a bukaresti Marius Diaconescu történész tartotta a két legizgalmasabb előadást. A rendezvényt - amint a megnyitón Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke elmondta - azzal a céllal szervezték, hogy a különböző, csángókutatással foglalkozó műhelyek megismerjék egymás kutatási eredményeit, és összehangolják munkájukat. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója megemlítette, hogy a magyar csángókutatás a 20. században a csángómentéssel kapcsolódott össze, és ez az összekapcsolódás kedvezőtlenül hatott a tudományos munkára; most már viszont elérkezett annak az ideje, hogy a tudomány el tud vonatkoztatni az érzelmi megközelítéstől. Marius Diaconescu, a Bukaresti Tudományegyetem tanára a moldvai katolikusok identitáskrízisének okait kutatván a román eredet mítoszát elemezte. A mítoszok kategóriájába sorolta a csángók román eredetének elméletét. Ez azért számít meglepetésnek, mert a Román Akadémia által szervezett tavalyi bukaresti és iasi-i csángószeminárium éppen a csángók román eredetének bizonyítását szolgálta. Diaconescu előadásából kiderült, a román eredetről Iosif Petru M. Pal, a moldvai Ferenc-rend vezetője már 1941-ben, néhány évvel Martinas munkája előtt könyvet adott ki. Ezek a munkák egy olyan korban születtek, amikor a bécsi döntést követően fellángoló román nacionalizmus a moldvai csángókat is megbélyegezte. Magyarságuk miatt a román hatóságok megtagadták a moldvai katolikusok állampolgári iratainak kiállítását, megvonták tőlük a földvásárlás jogát. E súlyos diszkriminációra azzal válaszolt a klérus, hogy hívei védelmében megpróbálta a csángók románságát bizonyítani. E bizonyítási szándék Dumitru Martinas művében csúcsosodott, ez azonban a megírásakor nem ütötte meg a kiadhatóság mércéjét. "Ezt a művet javították fel Ioan Coja történész vezetésével és adták ki az 1980-as években, amikor sürgősen kellett csattanós választ adni a Magyarországon feléledő Erdély iránti érdeklődésre" - magyarázta Marius Diaconescu. Meinolf Arens megjegyezte, a pápai levéltárak iratai alapján Rómában banalitásnak számított a népcsoport magyarsága. A kutató szerint a Vatikánnak a 19. század végétől általános törekvése volt a nemzeti római katolikus egyházak megteremtése. Raimund Netshamer bukaresti római katolikus püspököt a 20. század elején egy pápai kihallgatás után azzal az üzenettel bocsátották el: legyetek jó katolikusok, és legyetek jó románok. Ez a törekvés csak fokozódott azt követően, hogy Romániában betiltották a görög katolikus egyházat. Az 1960-as és 70-es évektől az egész szocialista táborból Moldvában építették a legtöbb római katolikus templomot. Arens úgy vélte, a csángók anyanyelvi hitéletének nem kedvez a keleti és nyugati keresztény egyházak egyesítésének római szándéka sem. A Vatikán ugyanis úgy látja, Bukaresten keresztül közeledhet az ortodoxiához. A német kutató példaként hozta fel II. János Pál pápa 1999-es romániai látogatását, amikor a szentatya - engedvén az ortodox követelésnek - nem látogatta meg erdélyi magyar híveit. A konferencián több erdélyi és magyarországi nyelvész, néprajzkutató és antropológus mutatta be kutatásának eredményeit. /Gazda Árpád: Porrá zúzott eredetmítosz. Konferenciát tartottak a csángókutatásról. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./
2004. március 26.
Márc. 25-26-án csángó konferenciát rendeztek Budapesten. – Az Európa Tanács (ET) hangsúlyosabban kíván foglalkozni a csángókérdéssel a kisebbségvédelmi keretegyezmény ellenőrzésének februárban kezdődött, második ötéves szakaszában – jelentette ki a konferencia megnyitóján az Európa Tanács képviseletében megjelent Artemiza-Tatiana Chisca. A Walter Schwimmer ET-főtitkár védnöksége alatt tartott rendezvény megnyitóján Lakatos Mihály, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetője csodának nevezte, hogy a fokozott asszimilációs nyomás ellenére a moldvai csángók egy része máig megőrizte nyelvét, kultúráját. Megmagyarázhatatlannak tartotta ugyanakkor azt is, hogy a csángókérdés ma is megoldatlan, kényes kérdésnek számít. A konferencián magyar, román és német kutatók tartottak előadásokat a veszélyeztetett kisebbségekről és sajátosan a moldvai csángókról. A müncheni Meinolf Arens előadásában arra figyelmeztetett, a Vatikán évszázadokon keresztül erős nemzeti egyházak kialakítására törekedett. Ez pedig Moldvában a románosodást segítette elő. A budapesti Tóth István György előadásából kiderült, a Csángóföldön a 17. században egyaránt szolgáltak bosnyák, görög, olasz és más misszionáriusok. A 18–19. században azonban – amint azt a bukaresti Marius Diaconescu kifejtette – eltűnt e sokszínűség, és az olasz ferencesek jelenléte vált meghatározóvá. Diaconescu úgy vélte, az olasz misszionáriusok magyarellenes érzelmei erőteljesen befolyásolták a csángó identitás kialakulását. A kolozsvári Tánczos Vilmos az 1945 utáni csángókutatásokat próbálta rendszerezni. Megállapította, míg a románok a moldvai katolikusság egészét tekintik vizsgálataik tárgyának, a magyar kutatások a magyarul beszélő csángókra szorítkoznak. Tánczos károsnak tartotta a kérdés átpolitizálását. Megjegyezte, a magyar kutatók munkáját sok esetben a csángómentés szándéka torzítja, a román kutatók közül pedig sokan kötelességüknek érzik, hogy a csángók román eredetét igazolják. /Gazda Árpád: Nagyobb odafigyelés. Csángó konferencia Budapesten. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./
2008. május 13.
Nogyon, nogyon szép vót” – súgja oda egy népviseletes pusztinai öregasszony társának a május 9-én tartott magyar miséről kijövet. A pusztinai templomban most először celebráltak magyar misét. Ezt is csak úgy engedélyezte az egyház, hogy azt a veszélyeztetett kultúrákról Bákóban és Pusztinában szervezett nemzetközi konferencia részének tekintették. Elvileg azt a célt szolgálta, hogy a csángókról hangsúlyosan szóló konferencia külföldi vendégei imádkozhassanak, a gyakorlatban viszont a pusztinai magyar érzelműeknek is egyedi lehetőséget teremtett vágyaik beteljesülésére. E település csángómagyar közössége tett ugyanis eddig a legtöbbet a magyar misék engedélyezéséért. A Nyisztor Tinka helyi néprajzkutató vezette Szent István Társaság tagjai megannyi alkalommal gyűjtöttek aláírásokat, írtak leveleket, kértek személyes meghallgatásokat a római katolikus egyház vezetőinél. Bákóban, Iasi-ban, Bukarestben és a Vatikánban is hallatták a szavukat. Kérésük azonban mindeddig nem talált megértésre. Petru Gherghel iasi-i püspök többször is kijelentette, csak akkor engedélyezi, hogy magyar misét is tartsanak, ha meggyőződik róla, hogy a hívek legalább öt százaléka nem érti a román szertartást. A sors fintora, hogy a mostani magyar mise engedélyezésének feltétele volt, hogy Nyisztor Tinka ne legyen ott a templomban. „Ezt nagyon nehéz volt elfogadni, de azt hiszem, mégis szükség volt a kompromisszumra” – nyilatkozta Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnöke. „Nyisztor Tinka azzal vigasztalódhat, hogy mindannyian tudjuk: nagymértékben az ő érdeme, hogy eljutottunk ide” – tette hozzá Solomon Adrián. Elmondta, a mise előtt a Magyarországon és Olaszországban tanult Pogár Róbert csángó származású pappal kereste fel a pusztinai plébániát. „Azt éreztem, a pusztinai papok is kockázatot vállaltak azzal, hogy engedélyezték a misét. Paptársaik rosszallására számíthatnak emiatt” – magyarázta Solomon. Hozzátette, a moldvai klérus hozzáállását talán inkább jellemzi a klézsei történet, ahol nemrég azzal fenyegette a pap a gyermekeket, hogy nem engedi őket bérmálni, ha magyarórákra járnak. A misét a népviseletbe öltözött pusztinai asszonyok torkából felcsendülő magyar egyházi énekek tették ünnepélyessé. Noha a papok a magyar mise előtti harangozást sem engedélyezték, a mise végéig több mint kétszázan gyűltek össze a templomban, és a vendégek maradtak kisebbségben. Afféle kultúrdemonstráció várt a konferencia vendégeire a pusztinai magyar közösségi ház udvarán is, ahol a felcsendülő zenére táncra perdültek a népviseletbe öltözött helybeliek. A pusztinai bemutató egyébként a bákói Iulian Antonescu Múzeum tanácstermében megtartott tudományos előadásokat kapcsolta a helyszíni valósághoz. A jelenlévők ugyanis azokat a néphagyományokat tanulmányozhatták, amelyeket például az 1906–1907-ben a Csángóföldön járt finn nyelvész Yrjö Wichman írt le. Wichman csángóföldi látogatásairól Ildikó Lehtinen, a finn nemzeti múzeum kutatója tartott előadást. Meinolf Arens történész, a Müncheni Egyetem kutatója természetesnek tartotta az európai nemzetépítési folyamatok létét. Chris Davis, az Oxfordi Egyetem kutatója úgy látta, a magyar állam rossz szolgálatot tett a csángóknak azzal, hogy a második világháború idején megpróbálta magyar területre telepíteni őket. Cornel Boritz, az Oslói Egyetem tanára úgy vélte, a romániai csángókérdés kezelésében példaként lehetne felhasználni azt a tapasztalatot, amely a norvég nemzetállam és a norvégiai számi kisebbség közötti konfliktus megoldásában felhalmozódott. Gazda Árpád, a Krónika vezető szerkesztője szerint az RMDSZ nem vállalt kezdeményező szerepet a csángók jogküzdelmében, a kritikus pillanatban azonban fontos segítséget nyújtott ahhoz, hogy a moldvai iskolákban elkezdődhessen a magyar nyelv tanítása. Hatos Pál budapesti történész arra figyelmeztetett, hogy a magyar politika akkor talált partnereket a csángógondok orvoslásához, hogyha azt nem magyar nemzeti, hanem demokráciakérdésként közelítette meg. Agnieszka Barszczewska, a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kutatója szerint a 19. század végén a csángó falvakra jellemző analfabetizmus segítette a magyar nyelv fennmaradását. Úgy vélte, a csángók azért őrizhették meg hosszú ideig identitásukat, mert zárt társadalmat alkottak. Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató egy, ez év elején végzett Tatros menti kutatás alapján állapította meg: a csángók nyelvi asszimilációja megállíthatatlan. A konferencián Tőkés László európai parlamenti képviselő azok iránti elismerését hangsúlyozta, akik nemcsak szakmai kérdésnek, hanem nemzeti ügynek tekintik a csángókérdést. Arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy az Európai Parlament frakcióközi kisebbségi munkacsoportja javaslatára döntött arról februárban, hogy megfigyelők csoportját küldi a Csángóföldre. Immár a sokadik csángókonferenciát szervezi a Diószegi László által vezetett Teleki László Alapítvány. Szerinte a pusztinai magyar mise volt a legjelentősebb újdonság. Az is figyelemre méltó, hogy Bákó központjában, a Iulian Antonescu Múzeum termében tanácskozhattak, és a moldvai középkori emlékeket számba vevő kiállítás tablói távozásuk után is a falakon maradtak. Elszomorító, hogy a román kollégák nem jötte el. Helsinkiből, Münchenből, Varsóból, Oslóból jöttek előadók Bákóba, a helyi román értelmiség mégsem érezte, hogy itt a helye. /Nogyon, nogyon szép vót. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./
2008. június 7.
Az Erdélyi Társadalom (ET) legutóbbi két lapszámát mutatta be június 4-én a Kisebbségkutató Intézet és a Kriza János Néprajzi Társaság, a társaság székhelyén, Kolozsváron. Keszeg Vilmos, a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék vezetője beszélt a Peti Lehel és Pozsony Ferenc által szerkesztett, a moldvai csángók kutatásának szentelt lapszámról. Elemezte a szerzők (Agnieszka Barszczewska, Tánczos Vilmos, Peti Lehel, Meinolf Arens, Ilyés Sándor, Kinda István, Iancu Laura, Miklós Zoltán, Gergely Orsolya, Szabó Á. Töhötöm) által alapos kutatásokkal elkészített, lapszámot. Ezután Tánczos Vilmos néprajzkutató, egyetemi tanár méltatta a Kiss Dénes által szerkesztett, négy fejezetből álló vallástudományi számot és a szerzők (Gagyi József, Fosztó László, Iuliana Conovic, Fejes Ildikó, Sárközi Csongor, Máthé-Tóth András, Peti Lehel, Kiss Dénes, Nagy Réka, Bernáth Krisztina, Nagy Attila) munkáit. Megjegyezte: a tizedik akár ünnepi lapszámnak is tekinthető a kerek évforduló miatt. /Bende Attila: Erdélyi Társadalom a Kriza-társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./
2008. november 21.
Agnieszka Barszczewska lengyelországi csángókutató október végén védte meg a Lengyel Tudományos Akadémia Történeti Intézetében a doktori dolgozatát, amelyet részben a moldvai csángók identitásának alakulásáról írt. Véletlenszerűen talált rá a témára. Zeneiskolát végzett, mindig érdekelte a népzene. Egyetemi tanulmányai során két évet töltött ösztöndíjasként Budapesten, eljutott a Marcibányi téri táncházba, és a zenén, a táncon keresztül fedezte fel a moldvai csángókat. Magyar szakon végzett. Szakdolgozatát arról írta, hogy miként alakult az erdélyi magyar kisebbség helyzete a Ceausescu-diktatúra idején. Doktorátusra a Lengyel Tudományos Akadémia Történeti Intézetébe iratkozott be. Doktori dolgozatában a moldvai csángók és a kárpátaljai ruszinok identitástudatát vizsgálta. Mindkét népcsoportot nehéz besorolni, hiszen nem váltak nemzetté. Érdekes tudományos feladat annak a megvizsgálása, hogy milyen tudattal rendelkeznek, milyen tényezők hatottak a tudatuk alakulására. Összehasonlította a moldvai csángókat a kárpátaljai ruszinokkal. Egy sor olyan dokumentumot használt fel a megírásához, amelyeket még nem dolgoztak fel a kutatók. Ezért azt tervezi, hogy az összegyűjtött dokumentumokat is publikálja. A csángók identitásánál az 1861-től 1947-ig terjedő időszakot vizsgálta, azt próbálta kideríteni, hogy nemzeti irányba fejlődött-e a csoport identitása, vagy megmaradt a lokális identitás szintjén. A csángókhoz a magyar papokon keresztül eljutott a magyar nemzeti gondolat némelyik eleme, de ez nem honosodott meg. Számukra a vallási szint volt fontos, a csángók identitása lokális szinten maradt. Agnieszka Barszczewska munkájához segítséget kapott Pozsony Ferenc kolozsvári néprajzkutatótól és Meinolf Arens német történésztől. A lengyel papok moldvai szolgálata a korábbi időszakra volt jellemző. A varsói jezsuita levéltárban vannak csángó tárgyú dokumentumok, és nem kizárt, hogy Barszczewska ezek kutatásának is nekivág a közeljövőben. /Gazda Árpád: A varsói táncháztól a moldvai csángókig. = Krónika (Kolozsvár), nov. 21./
